Április folyamán volt egy kéthetes őszi szünetem a suliban (igen, őszi, itt most 'ősz' van :D ). Szerencsére eléggé sok dolgot tudtam csinálni.
A fogadótestvéremmel elmentünk horgászni: cápára! :D Először egy csónakból próbáltunk pár heringet fogni, sikerült is vagy 8-10-et. Csak kisebbeket, 20-25 cm hosszúakat, ezeket csalinak fogtuk a cápának. A végén egy tintahalat is fogtunk. Meg kellett várni, míg kiengedi magából a tintát (meglepődtem, hogy milyen sokat), aztán egy hálóval a csónakba emeltük. Érdekes volt, hogy változtatta a színét, mint egy kaméleon. Pár perc múlva felvette a csónak szürke és piros árnyalatait.
Estére egy kenuval kivittük a horgot az óceánba és kint hagytuk éjjelre. De sajnos reggel nem volt semmi a horog végén. Legalább fogtunk pár heringet és egy tintahalat:/
Másnap elmentünk szörfözni és búvárkodni.
Ez nem én vagyok a videón. :D Nem szabad túl közel jönni szörfözés vagy búvárkodás közben a parthoz, mert ez a rész eléggé sziklás. Senki sem szeretne szétvágott lábbal hazamenni. :D
Egyik hétvégén volt egy Rodeo Show. Odajutni kicsit hosszú volt, távolságban annyira nem is, de mivel ez a Show gyakorlatilag a semmi közepén volt, sok földúton kellett menni, ezért kb. 10 órába telt megtenni 600km-t. Volt egy 120km-es szakasz, ami több mint 5 órába telt megtenni! Érdekes volt látni útközben, hogy a barna és kicsit homokos talaj teljesen vörössé változott. Talán ezek a képek segítenek elképzelni, miről beszélek:
A hely, ahol ez a Rodeo Show volt (az egyetlen) keleti és nyugati partot összekötő vasútvonal mentén volt. Ez egy község, aminek a lakossága nem haladja meg a 10 főt. :D Persze mindig vannak átutazók és kempingezők. A Show alatt 700-800 ember volt itt. Mindenki kempingezett, a hely eléggé jól felszerelt volt, a meleg vizű zuhanytól kezdve, souvenir bolt, büfé és még meleg pizzát és fánkot is lehetett venni. :D
Sok fajta lovas verseny volt, vagy 10 fajta. Pl. ki tudja hamarabb megkerülni a hordókat és visszaérni a célba, vagy ki tudja hamarabb összegyűjteni a zászlókat.
A lovagláson kívül céllövészet is volt (ilyen agyagból készült frizbikre). Ez nem is olyan könnyű, egy gépből lövik ki ezeket a célokat, és gyorsan célzás, aztán lövés.
A hétvége csúcspontja a bikalovaglás volt. Én még nem láttam ilyet, csak TV-ben. Élőben még durvábbnak és veszélyesebbnek néz ki. Az a lényeg, hogy 8 másodpercnél tovább tudj fent maradni a bika hátán. Ez még a profiknak is sokszor kihívás, egy ilyen hatalmas állattal, ami simán több mint 1 tonna is lehet! Bár volt pár ügyes cowboy, aki több mint 8 mp-ig bírta.
Hazafele a Nullarbor-on (=fa nélküli hely) jöttünk keresztül. Ha meglátjátok, ti is megértitek, miért ez a neve. Amúgy mikor Sydney-ből jöttem vissza Perth-be, itt már egyszer keresztülmentem, korábban már írtam is erről a helyről még novemberben. Mivel itt hatalmas területek vannak, ezért rengeteg, több tízezer birkát tudnak tartani. A birkákat helikopterrel szokták terelni itt a távolságok miatt.
Ausztrália leghosszabb nyíl egyenes útja: majdnem 150 km hosszú
Egy község, gyakorlatilag csak egy benzinkútból és pár házból áll. Lakosság: 8, budgies (papagáj fajta madár): 25, fürj: 7, kutya: 1, KENGURUK: 1234567 :D
Eljutottam Middle Island-re is. Esperance térsége tele van szigetekkel (pontosan 105 darab) és ez a sziget a legnagyobb közülük. Ez a hely még arról is híres, hogy van egy tó rajta, ami rózsaszín.
Visszaútra szerencsére kisütött a nap. :)
A színe egyfajta alga miatt ilyen. A szigetre helikopterrel mentünk (aztaaa :D ) és gyalog egy ösvényen odamentünk a tóhoz. Kicsit büdös az algák miatt, ha közelebb mész hozzá. A tónak magas a sótartalma, körülötte több méter szélességben szín tiszta sóréteg van.
A szigeten kicsit még körbenéztünk. Ez a hely arról is híres, hogy Ausztrália egyetlen feljegyzett kalózának, Black Jack-nek a rejtekhelye volt. A 19. sz. elején élt, még mindig meg lehet találni a házának, vizes kútjának és tűzrakó helyének maradványait:
A sövényeket csak pár éve vágták újra járhatóvá. Szerencsére nem találkoztam kígyóval! :D
Van egy rejtett barlang ebben az öbölben. Állítólag itt halt meg a kalóz. A maradványait a mai napig nem találták meg.
Szerencsére én ültem elöl a helikopteren visszaúton. :)
A kikötőben van egy ismerősöm, aki egy hajón dolgozik. Az a feladata, hogy a hatalmas konténerszállító vagy vasérc szállító hajókat (amik elérik akár a 160 ezer tonnát (!!!) behúzza a kikötőbe és segít irányítani egy speciális hajóval.
Ez a kisebbik hajó "csak" 25 méter hosszú, de a konténerszállító több száz méter hosszú (2-300). A konténerszállítók nem kanyarodásra és finom mozdulatokra vannak tervezve, ezért van szükség a kikötőben egy segítő hajóra, mint ez a fenti kék.
Egy speciális kötelet akasztanak a nagyobbik hajóra, és azzal húzzák, segítenek kanyarodni. Ez a kisebbik kék hajó nagyon drága és több ezer lóerő van benne.
Akkor látszik a hajó mérete igazán, ha közel mész hozzá. Nem megrakodva akár 30 méterig is kiemelkedhet a vízből.
A pilótát helikopterrel viszik a fedélzetre, ha egy beérkező hajó jön. Ő segít az irányításban.
Én is kipróbáltam vezetni a húzó hajót (persze nem vontatás közben, csak a nyílt vizen :D ). Nem is olyan egyszerű kezelni, nincs kormány, csak 2 irányító kar van a bal és jobb kéznél, mint a képen is. Ezzel sokkal pontosabban tudják irányítani a hajót mint egy kormánnyal.
A szünet alatt a francia cserediák lejött Esperance-be 2 francia unokatestvérével, akik meglátogatták őt itt Ausztráliában. Elmentünk velük a közeli nemzeti parkba (Cape Le Grand nemzeti park), erről a helyről már egyszer írtam a blogomban még tavaly augusztusban.
Megmásztunk Frenchman's Peak-et, ami egy pár száz méter magas domb egy barlanggal a tetején.
A kenguruk nagyon barátságosak, ha valamilyen növénnyel odamész hozzájuk a kezedben, akkor akár onnan is megeszik.
Ha vársz pár percet a homokon, eléggé el tudsz merülni. :)
Itt a középiskolákban szoktak rendezni bált a 11. és 12. évfolyamosoknak. Ennek nagy hagyománya van itt és nagyon népszerű, mindenki már hónapokkal előtte erre vár. A bál előtt az a szokás, hogy valaki rendez egy bál előtti találkozót, itt egy baráti társaság összegyűlik, csinálnak pár fotót, a lányok megbeszélik a csajos dolgaikat, ki hány órát készült a bálra meg ilyenek... :D És innen mennek a bálba. Bérelnek egy autót vagy megkérnek egy ismerőst, hogy vigye el egy jó kocsiban (ez a kocsi általában a 60-as, 70-es évekből való izomautó vagy valamilyen nem mindennapi fless kocsi). Mikor megérkeztünk, úgy nézett ki az egész, mint valami díjátadó hírességeknek: vörös szőnyegen kellett bemenni. Sok ember jött megnézni. :)
Egyik ismerősömnek van egy ilyen kocsija, egy 1971-es Ford GT, és ezzel mentünk a bálba.
A bálon jól éreztem magam, csináltak képeket az évfolyamról, volt egy fotófülke, ahol különböző vicces dolgokat lehetett magadra aggatni és úgy csináltak képeket. Lehetett táncolni is, inkább a mai napok zenéi voltak, nem keringő vagy ilyesmi (szerencsére :D ). Vacsorát külön nem adtak, de folyamatosan lehetett szerezni kisebb szendvicseket, húsgombócokat, rántott tintahal karikákat és ilyen kisebb falatokat...
Végzős évfolyam:
Most itt végzős vagyok, és a suliban az a szokás, hogy egy végzős dzsekit hordanak a 12.-esek. Ausztráliában kötelező egyenruha van az iskolákban, ez a végzős dzseki hasonlóan van kialakítva az egyenruhához. Például az iskolám egyenruhája színe piros, ezért a végzős dzseki is piros. Szerintem egész jól néz ki ez a dzseki. Az elején a keresztneved, a hátulján pedig a vezetékneved van (vagy akinek különleges kívánsága van, pl. hogy Batman legyen rajta névnek, szerintem azt is rá lehetne varratni :D ). A keresztneved fölött az iskola logója van, az elején az ESHS az iskola neve rövidítve (Esperance Senior High School = Esperance középiskola).
A kedvenc részem a belseje: az évfolyamból mindenki neve az évfolyamból itt van ABC sorrendben egy selymes anyagba belevarrva.
Na mostanában nagyjából ezek történtek, én nagyon jól éreztem/érzem magamat.
Amint tudok újra jelentkezek! Addig is sziasztok! :)
