Sziasztok! :)
Hát ide is elérkeztem, az ausztráliai cserediákévem végére. 361 nap a világ másik felén…
1 évvel ezelőtt elhagytam az otthonomat, a családom és a barátaimat nem tudván, hogy ez az egy év pontosan mit is fog hozni. Alig ismertem pár embert innen Ausztráliából, akikkel azelőtt személyesen nem is, csak email-en beszéltem. A barátaimtól és a családomtól való nehéz búcsú után felültem a repülőre egyedül, teljes izgalommal tele. Tudtam, messze lesz még a következő alkalom, mikor újra visszatérek.
1 évvel ezelőtt elhagytam az otthonomat, a családom és a barátaimat nem tudván, hogy ez az egy év pontosan mit is fog hozni. Alig ismertem pár embert innen Ausztráliából, akikkel azelőtt személyesen nem is, csak email-en beszéltem. A barátaimtól és a családomtól való nehéz búcsú után felültem a repülőre egyedül, teljes izgalommal tele. Tudtam, messze lesz még a következő alkalom, mikor újra visszatérek.
Egy új életet kezdeni nem könnyű. Főleg nem a hazádtól 14.000 kilométerre úgy, hogy az embereknek más a kultúrájuk, mások a szokásaik és más nyelvet beszélnek. Szerencsére hamar sikerült megtalálnom a helyemet, az ausztrálok is barátkozóak és segítőkészek voltak. Pár hét után az iskolai folyosón messziről köszöntünk egymásnak, még olyanok is rám köszöntek, akikkel még soha nem találkoztam.
Ez alatt az egy év alatt többet tanultam és több mindent éltem át, mint a többi 16 évemben. Megtanultam értékelni mindazt, amim van, jobban, mint valaha. Az ember igazán csak akkor döbben rá dolgokra, milyen fontosak, mikor elveszíti őket. Megtanultam meghozni a saját döntéseimet, szembesülni a hibáimmal és helyreállítani őket. Megismertem egy teljesen új kultúrát. Nem csak az ausztrál, hanem a többi cserediákok életvitelét is megismertem. Más szemmel látom a világot, sok mindent megértettem és elfogadóvá váltam. Rengeteg nemzetközi barátot szereztem, köztük a többi cserediákot a világ minden feléről, sokukkal életre szóló barátságot kötve. Mindig meg fogom találni a helyemet, ahova tartozom. Megtanultam, hogy soha nem adhatom fel.
Ausztrália a "második" otthonommá vált. Remélem, hamarosan visszatérhetek ebbe a csodálatos országba és újra láthatom az ausztrál családomat és barátaimat.
Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik végig mellettem álltak, a Rotary Klubnak, akik támogattak, és köszönöm mindenkinek, aki a cserediákságom során akármennyire is segített. Örülök, hogy ezzel a bloggal egy kis betekintést adhattam az ausztrál életről.
Élvezd minden pillanatát az életednek! Éld, ahogy te akarod! Ne vesztegesd az időd aggódással! Utazz a világban!
A cserediákév nem egy év az életedben, a cserediákév egy élet egy évben.
Viszlát Ausztrália, hello Magyarország! ;)
