Viszlát Ausztrália!

Sziasztok! :)

Hát ide is elérkeztem, az ausztráliai cserediákévem végére. 361 nap a világ másik felén…
1 évvel ezelőtt elhagytam az otthonomat, a családom és a barátaimat nem tudván, hogy ez az egy év pontosan mit is fog hozni. Alig ismertem pár embert innen Ausztráliából, akikkel azelőtt személyesen nem is, csak email-en beszéltem. A barátaimtól és a családomtól való nehéz búcsú után felültem a repülőre egyedül, teljes izgalommal tele. Tudtam, messze lesz még a következő alkalom, mikor újra visszatérek.

Egy új életet kezdeni nem könnyű. Főleg nem a hazádtól 14.000 kilométerre úgy, hogy az embereknek más a kultúrájuk, mások a szokásaik és más nyelvet beszélnek. Szerencsére hamar sikerült megtalálnom a helyemet, az ausztrálok is barátkozóak és segítőkészek voltak. Pár hét után az iskolai folyosón messziről köszöntünk egymásnak, még olyanok is rám köszöntek, akikkel még soha nem találkoztam.

Ez alatt az egy év alatt többet tanultam és több mindent éltem át, mint a többi 16 évemben. Megtanultam értékelni mindazt, amim van, jobban, mint valaha. Az ember igazán csak akkor döbben rá dolgokra, milyen fontosak, mikor elveszíti őket. Megtanultam meghozni a saját döntéseimet, szembesülni a hibáimmal és helyreállítani őket. Megismertem egy teljesen új kultúrát. Nem csak az ausztrál, hanem a többi cserediákok életvitelét is megismertem. Más szemmel látom a világot, sok mindent megértettem és elfogadóvá váltam. Rengeteg nemzetközi barátot szereztem, köztük a többi cserediákot a világ minden feléről, sokukkal életre szóló barátságot kötve. Mindig meg fogom találni a helyemet, ahova tartozom. Megtanultam, hogy soha nem adhatom fel.

Ausztrália a "második" otthonommá vált. Remélem, hamarosan visszatérhetek ebbe a csodálatos országba és újra láthatom az ausztrál családomat és barátaimat.

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik végig mellettem álltak, a Rotary Klubnak, akik támogattak, és köszönöm mindenkinek, aki a cserediákságom során akármennyire is segített. Örülök, hogy ezzel a bloggal egy kis betekintést adhattam az ausztrál életről.

Élvezd minden pillanatát az életednek! Éld, ahogy te akarod! Ne vesztegesd az időd aggódással! Utazz a világban!

A cserediákév nem egy év az életedben, a cserediákév egy élet egy évben.

Viszlát Ausztrália, hello Magyarország! ;)

Darwin

Sziasztok!:)

Július eleje van, lassan a cserediákévem vége. Még nem búcsúzok el itt, hanem még az utolsó nagy kalandomat is elmesélem Nektek.

Előző bejegyzésemben egy 3 hetes szafari túráról írtam (ha érdekel és még nem olvastad, itt a jobb oldalon vissza tudjátok keresni J ). Perth-ből folytattam az utamat egyik Rotary-s ismerősömmel Darwin-ba, itt térképen megmutatom, hogy jobban el tudjátok képzeli (Magyarország méretét összehasonlításként kékkel látjátok):

Ausztráliának 8 állama van, Perth Nyugat-Ausztrália fővárosa, Darwin pedig az Északi-területé. Darwin-ban nagyon sok újat láttam, pl. az időjárás monszun, ami annyit tesz, hogy 2 évszak van: meleg nedves és meleg száraz. Tehát egész évben kb. 30-33 fok van napközben, az emberek nem is nézik az időjárás előrejelzést. A nedves évszakban sok esőt kap, kb. 2000mm (Magyarország kb. 700mm). Az árapály nagyon magas, akár 7-8 méter (!) is lehet a tenger legalacsonyabb és legmagasabb állása között. Éppen ezért tengerpart nagyon széles, akár több száz méter széles is lehet alacsony tengerszintnél.

Elmentünk 2 nemzeti parkba is, ezek közül az egyik Ausztrália legnagyobb nemzeti parkja - 20.000km² (majdnem Magyarország területének negyede). Ezek a nemzeti parkok tele vannak túraútvonalakkal a monszun erdőkben, sok kilátóval és vízesésekkel együtt. A kis túrázás után isteni érzés volt egyet csobbanni a forrásokban a vízesések mellett!

Egész szép kilátás!

 A vízesés pereménél.

Láttunk barlangrajzokat is, némelyikük akár 20.000 éves is lehet. Ezeket még jóval az európai gyarmatosítók előtt készítették az ausztrál őshonos emberek. Legtöbbször egy történetet, vadászatot, vagy csak az állatokat ábrázolják ezek a rajzok. Nem mindig lehet tudni pontosan, mi volt az eredeti történet, néha csak találgatnak. Ez például egy kenguruvadászat:

 Ez pedig valószínűleg az őshonos emberek isteneit ábrázolja:

Ausztrália ezen a felén az állatvilág is más, Észak-Ausztráliában vannak krokodilok és rendkívül veszélyes medúzák is a délnyugattal ellentétben. Sokan odahaza azt hiszik, hogy Ausztrália hemzseg a veszélyes állatoktól. Ez részben igaz, a világ legveszélyesebb állatai közül sokat meg lehet találni itt, de a balesetek száma nagyon alacsony, évente csak néhány. Egy autóbaleset esélye sokkal nagyobb, mégis sokan minden nap használják…

Egy krokodilokra figyelmeztető tábla:

Engem a krokodil nem esz meg, majd én őt! :D

Elmentünk egy hajótúrára, ami lassan körbevitt egy tavon. Sok fajta madarat láttunk, de láttunk pár krokodilt és egy kígyót is:

 A krokodilok szerintem sokkal izgalmasabbak voltak. :D

Első látásra nem is olyan könnyű észrevenni ezt a kígyót:

 Ha úszkálsz és a közelben ezt látod, akkor van egy rossz hírem...

 Mióta itt vagyok, kb. 4 magyarral találkoztam eddig. Éppen ülök a hajón és keresem a krokodilokat, mikor megláttam egy férfit, aki ’Hungary’ feliratú sapkát és pólót viselt. Odamentem hozzá, reménykedve, hogy egy újabb magyar, de sajna csak a párja az, aki nem volt ott.

Elmentünk egy vásárba, ami magában nem is volt olyan különleges, de a kaja részleg annál inkább: rengeteg féle, a világ nagyon sok feléről. Nagyon sok ázsiai (táj, indiai, japán, vietnámi, kínai), olasz, mexikói, amerikai hamburgerek, német kolbászok… A kaját sajna nem fotóztam le, de láttam egy krokodilt, amit meg lehetett fogni. :D

Darwin-ban a 70-es években volt egy nagy ciklon, ami nagyjából az egész várost lerombolta (az időjárás miatt itt gyakoriak a ciklonok). Azóta nagyon szépen újjáépítették, bár az épületek építésekor szigorú szabályok vannak. A parlament szerintem messze nem olyan szép mint a magyar, de eléggé furcsa, hogy 20-30 évnél öregebb épületet nem lehet találni.

A parlament:

 A városnak a központi strandjánál szerencsére van egy háló a medúzák és a cápák ellen.

A városban van egy ’krokodil’ központ’, ahol akváriumon és üvegen keresztül lehet megnézi a krokodilokat. A nap folyamán vannak etetések, mikor egy halat akasztanak egy bot végére, és közben kicsit trükköznek a krokodillal. 

 Mi is kipróbálhattuk, persze nem a 6 méter hosszú és 1 tonna felnőtt krokodilokon, ’csak’ a kicsiken. Bár így is eléggé erősen kellett tartani a botot, nehogy a krokodil berántsa.

 Aki akar egy kis izgalamat, beleülhet egy ketrecbe és úszhat egy 6 méter hosszú krokodillal. :D

Nagyon jó volt Darwin, a ’krokodilok’ fővárosa’!

Most már csak néhány napom maradt hátra itt Ausztráliában, próbálok mindent kihasználni, becsomagolni, elköszönni az itteni barátaimtól, elbúcsúzni az ’itteni otthonomtól’. Várom, hogy újra hazatérhessek, újra átölelhessem a családom és a barátaim, de biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog Ausztrália és az itteni életem is!

Hamarosan újra jelentkezek, sziasztok! J

Safari túra

Sziasztok:)

Az elmúlt 3 héten egy Safari túrán vettem részt Ausztrália Észak-nyugati felén a többi cserediákokkal együtt. Összesen 32 cserediákkal a világ minden feléről és pár kísérővel mentem. A 3 hét alatt nagyon sok mindent láttam, új barátokat és felejthetetlen élményeket szereztem.

A túrát május 22-én kezdtem meg. Első nap elmentünk a „Pinnacles”-hez. Ez a hely Nyugat-Ausztrália egy híres turista célpontja. Eredetileg ez egy füves terület volt fákkal és bokrokkal tele, de az óceán felől érkező szelek miatt a növényvilág folyamatosan eltűnt és csak ezek a sziklák maradtak hátra.

Igen, néha erős szelek vannak, a fák is sokszor ennek megfelelően nőnek.

Aznap délután elmentünk horgászni, bár sajna nem sok mindent fogtunk. :D

Találtunk egy tengerisünt. Nem szívesen lépnék rá a tengerben. :/

A második nap elmentünk egy múzeumba, ahol a korai európai gyarmatosítókról és hajókról beszéltek. 200 éve akár hónapokba is telt, mire eljutottak ide egészen Afrikát megkerülve. Akkoriban nem volt olyan egyszerű látni a tenger alját és a sziklákat, ezért sok hajó süllyedt el Ausztrália nyugati partjainál. Sok érdekes sztorit meséltek el, nekem a ’Karib-tenger kalózai’ film jutott erről az eszembe.

Egy eredeti kézzel faragott hajó orrdísz a 19.sz. elejéről.

Ezen a területen a tengerpart eléggé sziklás, megértem miért süllyedt el még anno annyi hajó. Nagyjából semmilyen tájékozódásuk nem volt, a térképek pontatlanok voltak.

Harmadik nap sajnos a ’sand boarding’-ozást (nagyjából ugyan az mint a snowboard, de homokon) el kellett törölni az idő miatt. De helyette elmentünk kenuzni, aztán délután ’abseiling’ (=a sziklamászás ellentéte, fentről indulunk és folyamatosan leereszkedünk). Nem is olyan egyszerű, főleg mikor a szikla felülete nem sima. El lehet ugrani, ami kicsit olyan, mintha a Holdon hátrafele gyalogolnál. :D

Negyedik nap kicsit túráztunk, elmentünk a ’Kalbarri rock window’-hoz (=szikla ablak). Ez teljesen természetes, úgy néz ki mint egy ablak. Szép kilátás van innen kilométerekig.

Láttunk pár delfint is.

Ötödik nap reggel egy úszással kezdtem a napot Shark bay-ben (=cápa öböl). Nem hiába hívják így ezt a helyet. :D De – szerencsére - nem láttam cápát!

Elmentünk ’Shell Beach’-re (=kagyló part), ami arról különleges, hogy homok helyett kicsi fehér kagylókkal van tele az egész part.

A víz kristály tiszta, és mivel ez a hely egy hosszú öböl végén található, a víz az átlagnál kétszer sósabb. Megfulladni szinte lehetetlen, mert a víz fent tart a felszínen. A magas sótartalom miatt semmilyen hal sincs itt. Néha idetévednek, de nem sokáig maradnak életben.

A többi cserediákkal, 19 különböző országból.

Van pár ház, ami kagylóból épült, de az állam hamar betiltotta ezeknek az építését.

A napot Monkey Mia Dolphin Resort-ban folytattuk. Ez volt az egyik kedvenc helyem és a túrán. Mivel trópusi zónába érkeztünk, a hely tele van természetes pálma fákkal banánültetvényekkel és kókusszal. Az időjárás több mint tökéletes volt.

Elmentünk búvárkodni, láttunk is egy kb. egy méter hosszú teknőst. Délután elmentünk egy katamarán hajóútra, és onnan néztük meg a naplementét.

Hatodik nap reggel korán keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Teljesen megérte fél 5-kor felkelni, a látvány gyönyörű volt. Elmentünk egyet úszni is.

Ez a helyet nem hiába hívják ’Dolphin Resort’-nak. Reggelente a delfinek egészen a partig kijönnek, és kezünkből lehet őket etetni.

Nem csak delfineket, de emukat is láttunk. Itt hozzá vannak a kempingezőkhöz az állatok, amúgy általában elfutnának az emberek elől. Egészen a sátrakig odajöttek hozzánk. Mikor egy almát kezdtem el enni, egyikőjük elkezdett futni felém a kaja miatt, de sikerült kitérnem előle. :D

Monkey Mia után folytattuk az utat folyamatosan északra. Elmentünk a ’Stromatolites’-hez, ami a földi élet legkorábbi bizonyítékai, némelyikük 3,5 MILLIÁRD évesek! Nagyban hozzájárultak a Föld alakulásához, mert folyamatosan oxigént termelnek.

Aznap délután elmentünk úszni és megnéztük a naplementét.

 kb. 40 méter hosszú hálóval. Estefele kifeszítettük a hálót és kb. hajnali 2 fele pedig kihoztuk a partra. Aznap éjjel az óceán nagyon hideg volt, a levegő hőmérséklete is lement egészen 5 fokig. Szerencsére fogtunk pár 40-50cm hosszú halat és mikor visszamentünk a sátrakhoz, a tűz mellett fel tudtunk melegedni. A halakat reggelire megsütöttük a tűz fölött, nagyon finom volt! A horgászásról sajna nincs képem, éjjel túl sötét volt.

Hetedik nap eljött a nap, amire már nagyon rég vártam: indulás Coral Bay-be (=korall öböl). A következő négy napomat itt töltöttem. Ez a hely Ausztrália Nyugati felén lévő korall-zátony mentén van. Ez a négy nap nagyon jól sikerült, búvárkodtunk, horgásztunk és pihentünk.

Horgászás közben fogtunk egy ráját, de a zsinór csak pár méterre a parttól elszakadt. :/

:D

Elmentünk egy ’glass bottom boat’ (=üveg aljú hajó) útra. Az üvegen keresztül tisztán lehetett látni az óceán fenekét a korallokkal, halakkal és teknősökkel tele. Útközben megálltunk búvárkodni is.

Talán a legjobb nap volt, mikor elmentünk cetcápákkal úszni. A cetcápák a világ legnagyobb emlősei, akár 18 méter hosszúak is lehetnek. De ez a képen, ha nem is látszik olyan nagynak, de ’csak’ 6 méter hosszú volt. A cetcápák nem húsevők, korallokkal táplálkoznak, embereket nem támadják meg. De 3 méternél nem lehetett közelebb menni hozzájuk, bármilyen hirtelen mozdulatok miatt, vagy ha megijedne.

Láttunk két bálnát is a hajóról. Nem mehettünk túl közel hozzájuk, mert akár a hajót is felboríthatják.

A túra utolsó bő egy hetét egy nemzeti parkban töltöttük, ami tele volt forrásokkal és vízesésekkel.

 Egyik nap kora reggel éppen zuhanyozni indultam, mikor egy kb. 10 cm hosszú pókot láttam meg magam előtt. Szerencsére időben észrevettem és aznap inkább kihagytam a zuhanyzást. :D

 Túráztunk, fürödtünk, élveztük a kilátást...

 Ezek a sziklák teljesen természetesek, senki nem vágta ilyen lépcsőzetes formára őket.

 Sokszor az éjszakákat tábortűz mellett töltöttük. Napközben 25-30 fok körül volt, de éjszaka akár 0 fokig is lement a hőmérséklet. Néha reggelente kicsit jeges volt a hálózsákjaink vége.

 Baktérítő vonala, kb. déli szélesség 23 fok (Magyarország északi szélesség 47 fok körül).

 A tajvani, a mexikói és a magyar!

Itt is elmentünk horgászni, és fogtunk egy cápát és egy hatalmas rákot! A rákkal vigyázni kell, mert akár a kisujjadat is levághatja az ollóival! A cápát megsütöttük barbecue fölött, nagyon finom volt. :)

Nagyon jól éreztem magam ez alatt a 21 nap alatt, talán a legjobb túrám volt eddig a cserediákságom során!
Lassan a cserediák évem végéhez érek, még kb. egy hónapom van hátra. Július 16-án fogok megérkezni Ferihegyre. Próbálok még mindent kihasználni, itteni barátaimmal találkozni és elmenni annyi helyre, ahova csak tudok!

Hamarosan újra jelentkezek! Sziasztok! :)