2016. június 19., vasárnap

Safari túra

Sziasztok:)
Az elmúlt 3 héten egy Safari túrán vettem részt Ausztrália Észak-nyugati felén a többi cserediákokkal együtt. Összesen 32 cserediákkal a világ minden feléről és pár kísérővel mentem. A 3 hét alatt nagyon sok mindent láttam, új barátokat és felejthetetlen élményeket szereztem.


A túrát május 22-én kezdtem meg. Első nap elmentünk a „Pinnacles”-hez. Ez a hely Nyugat-Ausztrália egy híres turista célpontja. Eredetileg ez egy füves terület volt fákkal és bokrokkal tele, de az óceán felől érkező szelek miatt a növényvilág folyamatosan eltűnt és csak ezek a sziklák maradtak hátra.
Igen, néha erős szelek vannak, a fák is sokszor ennek megfelelően nőnek.
Aznap délután elmentünk horgászni, bár sajna nem sok mindent fogtunk. :D
Találtunk egy tengerisünt. Nem szívesen lépnék rá a tengerben. :/
A második nap elmentünk egy múzeumba, ahol a korai európai gyarmatosítókról és hajókról beszéltek. 200 éve akár hónapokba is telt, mire eljutottak ide egészen Afrikát megkerülve. Akkoriban nem volt olyan egyszerű látni a tenger alját és a sziklákat, ezért sok hajó süllyedt el Ausztrália nyugati partjainál. Sok érdekes sztorit meséltek el, nekem a ’Karib-tenger kalózai’ film jutott erről az eszembe.
Egy eredeti kézzel faragott hajó orrdísz a 19.sz. elejéről.
Ezen a területen a tengerpart eléggé sziklás, megértem miért süllyedt el még anno annyi hajó. Nagyjából semmilyen tájékozódásuk nem volt, a térképek pontatlanok voltak.
Harmadik nap sajnos a ’sand boarding’-ozást (nagyjából ugyan az mint a snowboard, de homokon) el kellett törölni az idő miatt. De helyette elmentünk kenuzni, aztán délután ’abseiling’ (=a sziklamászás ellentéte, fentről indulunk és folyamatosan leereszkedünk). Nem is olyan egyszerű, főleg mikor a szikla felülete nem sima. El lehet ugrani, ami kicsit olyan, mintha a Holdon hátrafele gyalogolnál. :D
Negyedik nap kicsit túráztunk, elmentünk a ’Kalbarri rock window’-hoz (=szikla ablak). Ez teljesen természetes, úgy néz ki mint egy ablak. Szép kilátás van innen kilométerekig.
Láttunk pár delfint is.
Ötödik nap reggel egy úszással kezdtem a napot Shark bay-ben (=cápa öböl). Nem hiába hívják így ezt a helyet. :D De – szerencsére - nem láttam cápát!
Elmentünk ’Shell Beach’-re (=kagyló part), ami arról különleges, hogy homok helyett kicsi fehér kagylókkal van tele az egész part.

A víz kristály tiszta, és mivel ez a hely egy hosszú öböl végén található, a víz az átlagnál kétszer sósabb. Megfulladni szinte lehetetlen, mert a víz fent tart a felszínen. A magas sótartalom miatt semmilyen hal sincs itt. Néha idetévednek, de nem sokáig maradnak életben.
A többi cserediákkal, 19 különböző országból.
Van pár ház, ami kagylóból épült, de az állam hamar betiltotta ezeknek az építését.



A napot Monkey Mia Dolphin Resort-ban folytattuk. Ez volt az egyik kedvenc helyem és a túrán. Mivel trópusi zónába érkeztünk, a hely tele van természetes pálma fákkal banánültetvényekkel és kókusszal. Az időjárás több mint tökéletes volt.



Elmentünk búvárkodni, láttunk is egy kb. egy méter hosszú teknőst. Délután elmentünk egy katamarán hajóútra, és onnan néztük meg a naplementét.

Hatodik nap reggel korán keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Teljesen megérte fél 5-kor felkelni, a látvány gyönyörű volt. Elmentünk egyet úszni is.


Ez a helyet nem hiába hívják ’Dolphin Resort’-nak. Reggelente a delfinek egészen a partig kijönnek, és kezünkből lehet őket etetni.


Nem csak delfineket, de emukat is láttunk. Itt hozzá vannak a kempingezőkhöz az állatok, amúgy általában elfutnának az emberek elől. Egészen a sátrakig odajöttek hozzánk. Mikor egy almát kezdtem el enni, egyikőjük elkezdett futni felém a kaja miatt, de sikerült kitérnem előle. :D
Monkey Mia után folytattuk az utat folyamatosan északra. Elmentünk a ’Stromatolites’-hez, ami a földi élet legkorábbi bizonyítékai, némelyikük 3,5 MILLIÁRD évesek! Nagyban hozzájárultak a Föld alakulásához, mert folyamatosan oxigént termelnek.

Aznap délután elmentünk úszni és megnéztük a naplementét.


 kb. 40 méter hosszú hálóval. Estefele kifeszítettük a hálót és kb. hajnali 2 fele pedig kihoztuk a partra. Aznap éjjel az óceán nagyon hideg volt, a levegő hőmérséklete is lement egészen 5 fokig. Szerencsére fogtunk pár 40-50cm hosszú halat és mikor visszamentünk a sátrakhoz, a tűz mellett fel tudtunk melegedni. A halakat reggelire megsütöttük a tűz fölött, nagyon finom volt! A horgászásról sajna nincs képem, éjjel túl sötét volt.

Hetedik nap eljött a nap, amire már nagyon rég vártam: indulás Coral Bay-be (=korall öböl). A következő négy napomat itt töltöttem. Ez a hely Ausztrália Nyugati felén lévő korall-zátony mentén van. Ez a négy nap nagyon jól sikerült, búvárkodtunk, horgásztunk és pihentünk.












Horgászás közben fogtunk egy ráját, de a zsinór csak pár méterre a parttól elszakadt. :/
:D
Elmentünk egy ’glass bottom boat’ (=üveg aljú hajó) útra. Az üvegen keresztül tisztán lehetett látni az óceán fenekét a korallokkal, halakkal és teknősökkel tele. Útközben megálltunk búvárkodni is.













Talán a legjobb nap volt, mikor elmentünk cetcápákkal úszni. A cetcápák a világ legnagyobb emlősei, akár 18 méter hosszúak is lehetnek. De ez a képen, ha nem is látszik olyan nagynak, de ’csak’ 6 méter hosszú volt. A cetcápák nem húsevők, korallokkal táplálkoznak, embereket nem támadják meg. De 3 méternél nem lehetett közelebb menni hozzájuk, bármilyen hirtelen mozdulatok miatt, vagy ha megijedne.


Láttunk két bálnát is a hajóról. Nem mehettünk túl közel hozzájuk, mert akár a hajót is felboríthatják.
A túra utolsó bő egy hetét egy nemzeti parkban töltöttük, ami tele volt forrásokkal és vízesésekkel.



 Egyik nap kora reggel éppen zuhanyozni indultam, mikor egy kb. 10 cm hosszú pókot láttam meg magam előtt. Szerencsére időben észrevettem és aznap inkább kihagytam a zuhanyzást. :D
 Túráztunk, fürödtünk, élveztük a kilátást...




 Ezek a sziklák teljesen természetesek, senki nem vágta ilyen lépcsőzetes formára őket.




 Sokszor az éjszakákat tábortűz mellett töltöttük. Napközben 25-30 fok körül volt, de éjszaka akár 0 fokig is lement a hőmérséklet. Néha reggelente kicsit jeges volt a hálózsákjaink vége.
 Baktérítő vonala, kb. déli szélesség 23 fok (Magyarország északi szélesség 47 fok körül).

 A tajvani, a mexikói és a magyar!
Itt is elmentünk horgászni, és fogtunk egy cápát és egy hatalmas rákot! A rákkal vigyázni kell, mert akár a kisujjadat is levághatja az ollóival! A cápát megsütöttük barbecue fölött, nagyon finom volt. :)


Nagyon jól éreztem magam ez alatt a 21 nap alatt, talán a legjobb túrám volt eddig a cserediákságom során!
Lassan a cserediák évem végéhez érek, még kb. egy hónapom van hátra. Július 16-án fogok megérkezni Ferihegyre. Próbálok még mindent kihasználni, itteni barátaimmal találkozni és elmenni annyi helyre, ahova csak tudok!

Hamarosan újra jelentkezek! Sziasztok! :)

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Szia , Tamás-"ka" !

Hatalmas élmény lehetett ez a túra is. Kár lett volna kihagyni!
Nagyon vigyázz Magadra!

Puszi : Kiss Kati néni