Sydney túra

Sziasztok

Az utolsó bejegyzésem óta volt pár kalandteli pillanatom. És egy álmom is valóra vált: eljutottam Sydney-be. :)

A sztorit november 7-tel kezdem. A fogadószüleim felvittek a mexikói cserediákot és engem Perth-be. Késő délután megérkeztünk és egy egyetemi koleszban aludtunk, ahol a fogadóbátyám is lakik (korábban már voltam itt a sulimmal az egyetemi túrán). Másnap átmentünk a chairman-emhez (ő ennek a districtnek a cserediák elnöke), ahol találkoztam a német, belga és izlandi cserediákokkal is. Este pizzáztunk, élveztük a jó kilátást és vártuk a következő napot. Hétfőn hajnali 3-kor keltünk és indultunk a reptérre. Itt összejött az egész csapat, 10 cserediák és 2 Rotarys kísérő. Becsekkoltunk, és az 05:35-ös indulás előtt, mivel eléggé fáradt voltam, megittam egy kávét. Nem vagyok egy nagy kávé szakértő, ezért csak ráböktem a listán egyre. Rájöttem, a dupla espresso nem is olyan gyenge..

Sydney-ben 3 órával több van, mint Perth-ben (Magyarországhoz képest +7 és +10 óra). A repülés közben a kávé és az izgatottság miatt sem tudtam pihenni, ezért csak néztem egy filmet az előttem lévő szék háttámláján. A 4 órás repülés után (durva, hogy 4 óra repülés ugyanabban az országban) megpillantottam Sydney-t (szerencsére ablak mellett ültem). A reptéren felvettük a csomagokat és egy vonattal elmentünk a szálláshoz. A hostel eléggé jó helyen volt, egyből a központi vasútállomás és metró melltett. Leraktuk a cuccokat, kajáltunk és elgyalogoltunk a hajóhoz, ami végigvitt a Sydney Harbour-on (kikötőn). Most közelebbről is láttuk a Harbour Bridge-t és az opera házat. Elképesztő érzés volt, már régóta vártam erre a pillanatra. :) Este vacsiztunk, a kedvencem volt, chicken parmigiana (rántott csirkemell bolognai szósszal és sajttal a tetején :O ), és visszamentünk a szálláshoz.

Sydney Harbour Bridge, a képen nem annyira látszik, de a valóságban ez hatalmas!

Opera ház és a city centre

egyik kedvencem: chicken parmigiana

Másnap reggel megreggeliztünk és indultunk is a Harbour Bridge-hez, hogy megmásszuk. Igen, megmásztuk. :D A felkészítés után, hogy biztosító kötelet hova kell akasztani meg ilyenek, megindult a mászás (igazából csak gyaloglás, annyira azért nem volt meredek). A híd tetején lőttek pár fotót rólunk. Mi nem vihettünk kamerát, mert ha leesik valakinek a fejére, nem egy kellemes érzés. Délután elmentünk az opera házhoz, ahol megkajáltunk és belül is körbenéztünk. Meglepődtem, hogy milyen sok terem volt, korábban azt hittem, hogy 1-2 nagy terem az egész. Este volt (szerintem az egész túra fénypontja), katamarán hajón vacsi. Svédasztalos vacsi, Sydney este kivilágítva, remek társaság... tökéletesebb nem is lehetett volna. :)

az Opera ház most közelebbről is

Szerdán elmentünk vonattal a Blue Mountains-hez, ami kb. 2 órára van Sydney-től. Jó volt újra valami erdőszerűséget látni, mert Nyugat-Ausztrália nem az erdeiről híres. Végigjártuk az ösvényeket a csodás kilátás mellett. Este meg barbecue este volt: tipikus ausztrál steak.

A Blue Mountains nem is olyan blue

Csütörtök délelőtt elmentünk egy piacra, aminek 90%-a szuvenír volt. Nem értem, hogy ezekre az ausztrálos dolgokra miért írják rá, hogy MADE IN CHINA, eléggé furán néz ki. :D A market után végiggyalogoltunk a city centre-n a hatalmas felhőkarcolók között, és elmentünk a Sydney tower-hez megebédelni. Az egész torony alján egy hatemeletes bevásárlóközpont, a torony tetején meg az étterem van (több mint 300 méter magasan), ami kb. óránként 360 fokban körbefordul. A kiadós ebéd után lementünk a Hyde parkba, aminek kicsit New York-i Central Park fílinge van a felhőkarcolók között. Éppen gyalogoltunk, mire azt vesszük észre, hogy az úton a forgalom megáll, vagy 10 rendőrmotor mögött egy királyi autó jön. Kiderült, a brit királynő fia, Charles herceg ült benne. Gyorsan történt az egész, sajnos fotót nem tudtam csinálni. Délután még lenéztünk Bondi Beach-re is, ami itt Ausztráliában nagyon híres és felkapott. Megértem miért: szörfösöknek és csak úszni vágyóknak is kiváló ez a hely, a Beach szélén a hegyoldalban házak sorakoznak (ami egész jól néz ki), jó helyen van, ja és a víz meglepően meleg volt a déli és nyugati parthoz viszonyítva.

Sydney Tower

A város tetején

2000-es Sydney olimpia arénái

Hyde Park

Bondi Beach, az idő lehetett volna jobb is

Másnap reggel a túra Sydney része sajnos véget ért. Reggel 6-kor kellett volna a hostel előtt gyülekezni, de mivel mi fiúk nem ébredtünk fel az ébresztőórára, csak negyed 7-kor keltünk, ezért a nap egy kis rohanással indult. Elmentünk a csomagokkal a vasútállomásra, ahol lemérték a csomagokat. 20 kg volt a megengedett, nekem 23 volt. Korábban nem vettem komolyan a súlykorlátozást, miért is mérnék le a csomagot egy vonaton!? Na mindegy, a végén sikerült megoldanom. A vonat északra ment, Macksville-be, ami 8 órára van Sydney-től, Brisbane és Sydney között félúton. Mikor megérkeztünk Macksville-be, a túra új fejezete megkezdődött: busszal vissza Perth-ig. 4100 km (viszonyításképp: Budapest-Párizs 1400 km) 7 nap alatt. Ezt a részt nagyon nem ragozom túl: hosszú volt, sok érdekeset láttam, rájöttem, hogy milyen értékes szerepe van a víznek és hogy milyen hatalmas Ausztrália. Nagyon sok újat láttam, az esőerdőtől kezdve a sík pusztaságon át egészen a sivatagig.

New South Wales erdejei

A Country zene kedvelőinek lehet hogy ismerős ez

a kaja is viszonylag jó volt

Nullarbor plain = fa nélküli síkság

ilyen táblát sem minden nap látni: Norseman 1001 km

Ausztrália leghosszabb nyíl egyenes uta: 144 km

mészkőbarlangokat is láttunk

Maradjatok Ti is ilyen pozitívak :)

 Nagyon sok fotót csináltam, ide a blogra is csak párat töltöttem fel. Facebook-ra az Ausztrália mappámba majd töltök fel több fotót, ha lesz időm kiválogatni a több ezer fotó közül..

 Hamarosan jelentkezek, sziasztok :)

Careers Camp, horgászás

Sziasztok

Ahogy korábban írtam, egyik héten voltam Careers Camp-ben. Ez egy tábor, ahol végignézzük az egyetemeket, így könnyebb kiválasztani, ki hol akar továbbtanulni. Hétfőn reggel indultunk, és a 10 órás út után ( welcome to Australia :D ) megérkeztünk. Annyira nem vagyok jártas a magyarországi egyetemekkel, úgyhogy most sok különbséget nem tudok mondani...  Ami szerintem kicsit eltér az ottaniaktól, hogy itt annyira nincsenek specializálódott egyetemek, mindegyiken nagyjából lehet tanulni mindent. A felvételi és pontrendszerbe most nem mennék bele, mert órákat lehetne róla beszélni... A tanulók a középsuli végén az érettségihez hasonló vizsgát csinálnak, ami alapján mindegyiküket besorolják 0-tól 100-ig. A legjobb 100 atar (a rendszer neve atar) pontot kap, a legrosszabb meg 0-t. Általában 70-80 atar pont kell, hogy bekerülj az egyetemre, tehát a felső 20-30%-ban kell lenned. És az egyetem fizetős, nincs államilag támogatott. Nagyon kedvező diákhitelt kapnak. Kedden, szerdán és csütörtökön voltunk az egyetemeken, ahol erről az egész rendszerről voltak előadások és megmutatták mi hol található. Az egymástól különálló épületek között sok zöld terület van, ahol nyugiban lehet tanulni. A koleszok meg egész jó állapotban vannak, valahol még medence is van!!

kolesz

könyvtár

Délutánonként meg voltunk falat mászni, laser tag-ezni és egy nagy csarnokban, ami tele van trambulinokkal. Jó móka volt! :D

élőben magasabbnak néz ki

laser tagging - csak semmi komolyság (bocsi, erről nem tudtam normális fotót csinálni, ezért a neten kerestem egyet). 2 csapat van egy sötét épületben tele rejtekhelyekkel, a cél minél több pontot szerezni. Ha eltalálod az ellenfelet, pontot kapsz és az ellenfél nem lőhet 8 másodpercig.

Előző hétvégén meg voltam a fogadócsaládommal horgászni a bush-ban (=minden civilizált helytől távoleső hely, a bush magasabb fokozata az outback, ami még messzebb van a civilizációtól, pl. Ausztrália közepén a sivatag). Egy tóhoz mentünk kempingezni. A tó tele volt halakkal. Bedobtam a horgászbotot, és kb. 1 percen belül már jött is a kapás. :D

első kapás, juhúúú :D

Mikor pakoltam a horgászcuccokat, ezt találtam. Nagyban odasietek a fogadóanyukámhoz, hogy nekem ennyi elég volt, ő meg csak lazán megfogta a pókot a kezével és kidobta. :D Na azthittem leesik az állam. :D

A suliban minden rendben, egyre jobban hozzászokok az itteni élethez, egyre több barátom van. Nagyon jól érzem magam. Az időjárás? 25-30 fok mostanában, de tegnap felment 40-ig. Reggel hallottam a szelet, gondoltam biztos hideg van. Fel is vettem a hosszú nadrágot, de mikor kiléptem az ajtón, megcsapott ez a meleg szél, ami a sivatag felől jön, Sajna már nem volt időm átvenni a gatyát, ezért egész nap hosszú nadrágban döglöttem. Szerencsére a suliban lehet kapni jégkását! :3


Bocsi, de most mennem kell.. :/ Késő este van, holnap reggel meg nagy túrára indulok! Maradjon meglepetés, hogy hova, de annyit elárulok, hogy 3 hét, pár ezer kilométer és szerintem a cserediákévem egyik legjobb időszaka lesz!

Viszlát hamarosan, sziasztok :)

Szünet

Sziasztok,

most végre leültem a gép elé aztán mesélek kicsit, hogy telik itt a szünet.

A szünet első hetén a német cserediák lejött Esperance-be Mandurah-ból (ez nem messze Perth-től van). Jó volt újra látni! Végigmentünk a környéken, elnéztünk Cape Le Grand National Park-ba, voltunk pár beachen, ahol bodyboardoztunk és bodysurföztünk is (a különbség, hogy a bodyboardnál van egy deszka, azon hasalsz, a bodysurf meg simán deszka nélkül „kapsz el” egy hullámot). Jó móka! :D Az egyik helyen láttunk delfineket (az elején azt hittem, hogy cápák, mert csak az uszonyt láttam :D). Elképesztő volt, milyen közel jöttek a parthoz!

Azon a hétvégén még az olasz és japán cserediákok is lejöttek Esperance-be, így már egész jó kis csapat volt. Végigmentünk kocsival a tengerparton, elmentünk a homokdűnékhez (igen, ilyen is van a közelben) és még grillparty is volt.

A hétvége után sajnos feloszlott a csapat, az olasz és japán lányok mentek Kalgoorlie-ba, ami egy hatalmas bányaváros északabbra, kicsit sivatagos terület. A német, mexikói cserediák és én Perth-be mentünk. Perth Nyugat-Ausztrália fővárosa, kb. 2 millió lakosú 720km-re Esperance-től. Itt ezt a távolságot némelyik ember csak úgy veszi, hogy: áh, leugrok a hétvégére oda. Másfél hétig voltunk Perth-ben, végignéztük a várost, a boltokat, elnéztünk az állatkertbe, találkoztunk a brazil és svájci cserediákokkal és a barátaikkal… A város nagyon szép. Egészen más, mint a megszokott sztájl. Nincsenek világháborúból vagy régebbről maradt épületek, no panelok. Az utak nagyon jó állapotban vannak, a tömegközlekedési rendszer is nagyon jó. Potyázni nem is lehet. Olyan beléptető kapuk vannak, ha valaki ki is kerüli valahogy őket vagy átugorja, a kamerák vagy biztonságiak úgyis elkapják. Nem nagyon érdemes csalni, mert a tömegközlekedés szerintem egész olcsó (általában a ruhák, kaják meg minden 2-3szor drágább itt, mint Magyarországon. Igaz, alapból a diákok órabére kb 3000 ft). A buszra, a vonatra és a kompra diákoknak egy jegy csak 60 cent, ez olyan 120ft. És ha 2 utazás között kevesebb, mint 2 óra van, akkor a második út ingyenes. Az emberek egészségesen élnek, egy csomó ember fut reggelente a tengerparton, kevesebben isznak (alkoholt) és aki cigizik, azt lenézik. Még a fiataloknál sem „menő”.

 Nagyon jól éreztem magam, talán a legjobb napjaim voltak (EDDIG).

egy sétálóutca

Most kedden visszajöttem Esperance-be, szerdán meg átköltöztem a 2. fogadócsaládomhoz (összesen 4 lesz). Holnap lesz 3 hónapja, hogy felszálltam Pestről. Negyed év… Úr Isten!!! El sem hiszem.

A fogadószülők nagyon kedvesek, úgy kezelnek tényleg, mint a saját fiukat. Amúgy fiuk cserediák volt 3-4 éve Németországban. Folyékonyan beszél 3 nyelven: angol, német és orosz, mert gyerekkorában több évig Kazahsztánban is élt. A fogadóanyukám angol tanár, a fogadóapukám meg mezőgazdasági tanár.

Ma voltam templomban (egyik legfontosabb cserediák szabály: semmire se mondj nemet, ki tudja mit hagysz ki). Érdekes volt, teljesen más, mint Magyarországon. Az emberek teljesen hétköznapi ruhákban vannak, kivetítőről énekelnek, ami nagyjából csak arról szól, hogy milyen jó az Istenünk, semmi elvont szöveg, a „mise” után meg egy tea vagy kávé mellett beszélgetnek. Az épület meg úgy néz ki, mint valami közösségi ház.

Holnap megint megyek Perth-be 5 napra iskolai tábor miatt. Az egyetemeket fogjuk végignézni, így könnyebben lehet eldönteni, hol tanuljanak tovább. De majd erről később fogok írni, milyen volt.

(UI: Facebookra is elkezdtem feltölteni cserediákévemről képeket, igaz, van pár amit már itt is láttatok, de ha érdekel, nézzétek meg J)

Viszlát hamarosan! J