Szünet

Sziasztok,

most végre leültem a gép elé aztán mesélek kicsit, hogy telik itt a szünet.

A szünet első hetén a német cserediák lejött Esperance-be Mandurah-ból (ez nem messze Perth-től van). Jó volt újra látni! Végigmentünk a környéken, elnéztünk Cape Le Grand National Park-ba, voltunk pár beachen, ahol bodyboardoztunk és bodysurföztünk is (a különbség, hogy a bodyboardnál van egy deszka, azon hasalsz, a bodysurf meg simán deszka nélkül „kapsz el” egy hullámot). Jó móka! :D Az egyik helyen láttunk delfineket (az elején azt hittem, hogy cápák, mert csak az uszonyt láttam :D). Elképesztő volt, milyen közel jöttek a parthoz!

Azon a hétvégén még az olasz és japán cserediákok is lejöttek Esperance-be, így már egész jó kis csapat volt. Végigmentünk kocsival a tengerparton, elmentünk a homokdűnékhez (igen, ilyen is van a közelben) és még grillparty is volt.

A hétvége után sajnos feloszlott a csapat, az olasz és japán lányok mentek Kalgoorlie-ba, ami egy hatalmas bányaváros északabbra, kicsit sivatagos terület. A német, mexikói cserediák és én Perth-be mentünk. Perth Nyugat-Ausztrália fővárosa, kb. 2 millió lakosú 720km-re Esperance-től. Itt ezt a távolságot némelyik ember csak úgy veszi, hogy: áh, leugrok a hétvégére oda. Másfél hétig voltunk Perth-ben, végignéztük a várost, a boltokat, elnéztünk az állatkertbe, találkoztunk a brazil és svájci cserediákokkal és a barátaikkal… A város nagyon szép. Egészen más, mint a megszokott sztájl. Nincsenek világháborúból vagy régebbről maradt épületek, no panelok. Az utak nagyon jó állapotban vannak, a tömegközlekedési rendszer is nagyon jó. Potyázni nem is lehet. Olyan beléptető kapuk vannak, ha valaki ki is kerüli valahogy őket vagy átugorja, a kamerák vagy biztonságiak úgyis elkapják. Nem nagyon érdemes csalni, mert a tömegközlekedés szerintem egész olcsó (általában a ruhák, kaják meg minden 2-3szor drágább itt, mint Magyarországon. Igaz, alapból a diákok órabére kb 3000 ft). A buszra, a vonatra és a kompra diákoknak egy jegy csak 60 cent, ez olyan 120ft. És ha 2 utazás között kevesebb, mint 2 óra van, akkor a második út ingyenes. Az emberek egészségesen élnek, egy csomó ember fut reggelente a tengerparton, kevesebben isznak (alkoholt) és aki cigizik, azt lenézik. Még a fiataloknál sem „menő”.

 Nagyon jól éreztem magam, talán a legjobb napjaim voltak (EDDIG).

egy sétálóutca

Most kedden visszajöttem Esperance-be, szerdán meg átköltöztem a 2. fogadócsaládomhoz (összesen 4 lesz). Holnap lesz 3 hónapja, hogy felszálltam Pestről. Negyed év… Úr Isten!!! El sem hiszem.

A fogadószülők nagyon kedvesek, úgy kezelnek tényleg, mint a saját fiukat. Amúgy fiuk cserediák volt 3-4 éve Németországban. Folyékonyan beszél 3 nyelven: angol, német és orosz, mert gyerekkorában több évig Kazahsztánban is élt. A fogadóanyukám angol tanár, a fogadóapukám meg mezőgazdasági tanár.

Ma voltam templomban (egyik legfontosabb cserediák szabály: semmire se mondj nemet, ki tudja mit hagysz ki). Érdekes volt, teljesen más, mint Magyarországon. Az emberek teljesen hétköznapi ruhákban vannak, kivetítőről énekelnek, ami nagyjából csak arról szól, hogy milyen jó az Istenünk, semmi elvont szöveg, a „mise” után meg egy tea vagy kávé mellett beszélgetnek. Az épület meg úgy néz ki, mint valami közösségi ház.

Holnap megint megyek Perth-be 5 napra iskolai tábor miatt. Az egyetemeket fogjuk végignézni, így könnyebben lehet eldönteni, hol tanuljanak tovább. De majd erről később fogok írni, milyen volt.

(UI: Facebookra is elkezdtem feltölteni cserediákévemről képeket, igaz, van pár amit már itt is láttatok, de ha érdekel, nézzétek meg J)

Viszlát hamarosan! J