Sziasztok,
most végre leültem a gép elé aztán mesélek kicsit, hogy
telik itt a szünet.
A szünet első hetén a német cserediák lejött Esperance-be
Mandurah-ból (ez nem messze Perth-től van). Jó volt újra látni! Végigmentünk a
környéken, elnéztünk Cape Le Grand National Park-ba, voltunk pár beachen, ahol
bodyboardoztunk és bodysurföztünk is (a különbség, hogy a bodyboardnál van egy
deszka, azon hasalsz, a bodysurf meg simán deszka nélkül „kapsz el” egy
hullámot). Jó móka! :D Az egyik helyen láttunk delfineket (az elején azt
hittem, hogy cápák, mert csak az uszonyt láttam :D). Elképesztő volt, milyen
közel jöttek a parthoz!
Azon a hétvégén még az olasz és japán cserediákok is
lejöttek Esperance-be, így már egész jó kis csapat volt. Végigmentünk kocsival
a tengerparton, elmentünk a homokdűnékhez (igen, ilyen is van a közelben) és
még grillparty is volt.
Nagyon jól éreztem
magam, talán a legjobb napjaim voltak (EDDIG).
| egy sétálóutca |
A fogadószülők nagyon kedvesek, úgy kezelnek tényleg, mint a
saját fiukat. Amúgy fiuk cserediák volt 3-4 éve Németországban. Folyékonyan
beszél 3 nyelven: angol, német és orosz, mert gyerekkorában több évig
Kazahsztánban is élt. A fogadóanyukám angol tanár, a fogadóapukám meg mezőgazdasági
tanár.
Ma voltam templomban (egyik legfontosabb cserediák szabály: semmire se mondj nemet, ki tudja mit hagysz ki). Érdekes volt, teljesen más, mint Magyarországon. Az emberek teljesen hétköznapi ruhákban vannak, kivetítőről énekelnek, ami nagyjából csak arról szól, hogy milyen jó az Istenünk, semmi elvont szöveg, a „mise” után meg egy tea vagy kávé mellett beszélgetnek. Az épület meg úgy néz ki, mint valami közösségi ház.
Holnap megint megyek Perth-be 5 napra iskolai tábor miatt. Az egyetemeket fogjuk végignézni, így könnyebben lehet eldönteni, hol tanuljanak tovább. De majd erről később fogok írni, milyen volt.
(UI: Facebookra is elkezdtem feltölteni cserediákévemről
képeket, igaz, van pár amit már itt is láttatok, de ha érdekel, nézzétek meg J)
Viszlát hamarosan! J

