Parlament látogatás, visszaút

Sziasztok :)

Előző bejegyzésem óta eltelt egy kis idő, gyorsan elteltek a hetek, és sok szabadidőm sem nagyon volt.

Előzőleg ott hagytam abba, hogy megyek Perth-be. De miért is? Mert meghívtak a Nyugat-Ausztráliai Parlamentbe az államban lévő többi cserediákkal együtt.

27-28 cserediák a világ minden feléről (legtöbben Európából), és a még hab a tortán, hogy mindenkinek volt egy kirendelt "counsellor-ja", aki ugyanabból az országból származik mint a cserediák. Elvileg neki az a feladata, ha van valamilyen problémája a cserediáknak, vele meg lehet vitatni, segít megoldani. Nekem egy magyar férfi volt ez a személy, aki több mint 30 éve él itt Ausztráliában. És végre, 7 hónap után először beszéltem személyesen magyarul! Igen, 7 hónap! Először kicsit fura volt újra magyarul beszélni. :D Sokszor hallottam már, hogy Ausztráliában milyen sok magyar van. Ezt nem erősíteném meg. Lehet, hogy még anno sokan emigráltak ide, de mióta itt vagyok, nem nagyon találkoztam eggyel sem.
Van egy szokás, ha a cserediákok találkoznak, kitűzőt cserélnek egymás között. Vagy ha valamilyen különleges helyre mész, emlékként vehetsz kitűzőt. Ezeket a cserediákok mind felrakják a zakójukra. A cserediák évem elején egy üres zakóval indultam, kíváncsi vagyok, hogy a végére mennyi érdekességet sikerül összegyűjtenem.

a magyar counsellor-ommal :)

A cserediákok többségét már ismertem, de jó volt újra találkozni és az újakkal megismerkedni.

A parlamentben 2 órát töltöttünk, ez alatt körbevezettek a fő tárgyaló termekben (a parlament belülről hasonlóan néz ki szerintem, mint a londoni), megismerkedtünk a kirendelt cousellor-unkkal és beszélgettünk a többi cserediákokkal.

A parlamentlátogatás után visszaúton Esperance-be sikerült egy kerülőt csinálni, és pár szép helyen megállni. Elmentünk egy helyre, ahol az állam legmagasabb fái vannak. Némelyikük eléri az 50-60 métert is (viszonyításként: egy 10 emeletes panel kb. 32 méter magas). A fákra létrával kellett felmászni - aki fél a magasságtól, annak nem ajánlom ezt a helyet!

Egy étteremben 7 hónap után sikerült újra „magyar” kaját találni és enni. Sajnos csak az „ausztálosodott” verziót találtam. Íme az itteni gulyás:

Visszaúton hazafelé még megálltunk Albany városában is, ami a déli parton van. Ausztrália déli partjainál a szezonban (augusztus-december) sok bálna van, sokan vadásztak rájuk. Bálnákat manapság mát nem is vadásznak (legálisan). Albany-ban van egy bálna feldolgozó hely, ami szerencsére már bezárt közel 40 éve, de a bálnákat még mindig lehetett érezni a levegőben. Érdekes, hogy a bálnákat főleg az olajért fogták ki, nem is a húsért. A bálna olajat sokkal több pénzért tudták eladni, mint a többi részét.

Körbevezettek a hajóban, megmutatták a horgászok szobáit (eléggé kicsik és szűkek voltak), mi hogyan működött… Utána elmagyarázták, hogy hogyan dolgozzák fel a bálnát, miután szárazföldre húzták őket. Még belegondolni sem volt kellemes!

Ezen a helyen húzták partra és dolgozták fel a bálnát. :(

A világ legnagyobb emlőse: kékbálna. Ez a darab 34 méter hosszú!

"Mindenki kész? Igenis kapitány!" :D

Elnéztünk a helyi állatkertbe is. Láttam többek között erszényes medvét, oposszumot, koalát és a kedvencemet: fehér kengurut. :D

 

erszényes medve

oposszum

A nem mindennapi fehér kenguruk

Nem a világ leggyorsabb állata! Kb. 5 perc után meg is mozdította a fejét. :D Naponta átlagosan 22 ÓRÁT alszik! :O

Elmentünk a helyi tengerpartra is. Mivel sziklákkal eléggé körbe van védve a hely a hullámok elől, ezért a ráják közkedvelt helye. Én inkább csak a partról gyönyörködtem a látványban a ráják miatt. :D

Ennek a helynek a neve: elefánt-szikla tengerpart. Ha közelebb mész, meg is érted, hogy miért ez a neve...

Némelyik szikla 25-30 méter magas.

Nem sokkal azután, hogy hazaértem, folytattam is a kalandot. Hogy jobban átláthatóbb legyen, ezt egy másik bejegyzésben fogom leírni.

Link a folytatáshoz: http://tomiaustralia.blogspot.com.au/2016/04/del-nyugati-kalandozasok.html

Addig is sziasztok! :)